Új rész! 1 komi után jön az új rész! Jó olvasást!
Mikkor megláttam a képet sírni és reszketni kezdtem. Mit akar tőlem ,már megint? Aubamayangra nézek,aki azt se tudja ,hogy mi van.
Mikkor megláttam a képet sírni és reszketni kezdtem. Mit akar tőlem ,már megint? Aubamayangra nézek,aki azt se tudja ,hogy mi van.
-I.. ig...igen-makogok ki egy igent.
-Kisasszony kérem nyugodjon meg-próbál nyugtatni a rendőr. A könnyeim,mint az zápor eső úgy hull. Aubamayang átölel.
-Frenanda ,mit csinált veled ez az ember?-kérdezte. A sírástól nem tudok megszólalni. Félek. Nagyon félek.
-Kisasszony holnap jöjjön be a rendőrségre és mesélje el ,hogy mi történt. Mi erről az emberből nem tudunk semmit. Kérem még nem telefonálunk addig ne menjen haza,rendben?-kérdezte
-Igen-mondtam. A rendőr elmegy,csak mi ketten maradtunk ott. Az utcát be tölti a sírásom,a zene az nem hallatszik.
-Fer,nyugodj meg,itt vagyunk-törli meg az arcom Aubamayang
-Köszönöm-bújok hozzá. Mit akar tőlem,nem tette még tönkre az életemet? Bele gondoltam,hogy miért jött,még jobban rám tört a sírás.Hová,és kihez megyek lakni? Erősen ölelem Aubamanaygot. Az emberek akik arra járnak,megbámulnak bennünket,de nem érdekelt. Arra eszmélek fel,hogy két kéz felemel.
-Be megyünk a cluba és rendbe hozod magad, rendben?-kérdezte
-Igen-mondtam. Átöleltem a vállát és sírni kezdtem.
-Mi a baj?-kérdezte Aidia,de nem tudtam megszólalni. Megtöröltem a szemem és a táskámért nyúltam. Be mentem a fürdőbe.
*******MARCO REUS********
Vissza mentem a többiekhez,de Fernándát nem láttam sehol.
-Fernándá?-kérdeztem meg egyből
-Mosdó-mondta Aidia
-Marco menj utána-mondta Aubamayang
-Miért mi történt?-kérdeztem
-Jött egy rendőr, mutatott neki egy képet és azóta reszket meg sír-mondta
-Marco még valami-mondat Aidia
-Igen-mondtam
-Nem lehetne nálad,még az az ember kint van?-kérdezte
-De-mondtam és már szaladtam is a női mosdó felé. Be nyitok és látom,hogy a tükör előtt áll. A háta mögé megyek,és szorosan átölelem hátúról.
-Nyugi csak én vagyok-súgom a fülébe. Megfordul,majd szorosan hozzám bujik és elkezd zokogni.Olyan szorosan még nő sose bujt hozzám. Érzem ahogy csúszik lefele. Kezemet a combjára helyezem és felemelem. Lábait rögtön derekam köré fonja.
-Mond miért velem történik ez ? Nem bántott még elégé?-kérdezte sírva.
-Mi történt,hogy ennyire megviselt?-emeltem fel az állát.
-Majd elmondom,mert bárki bejöhet.-mondta. Ki mászott ölelésemből és a tükör felé fordult. Ujjból átöleltem. Le mosta az elmosódott sminkjét,majd ujjat kent magára. Ezt sose értetem a nőknél. Miért kennek magukra ezt a szart?.
-Fer,menjünk haza,vagy még maradjunk?-kérdeztem
-Menjünk haza-mondta
-Rendben-mondtam.-Ne félj az,az ember nem fog bántani téged-mondtam. Vissza mentünk a többiekhez.
-Srácok,mi elmentünk,majd írok-mondtam.
-Oké,sziasztok-köszöntek. Fernándá intett egyet,majd elindult kifele. Be ültünk az autóba. Arra lettem figyelmes,hogy Fernándá elkezd mozgolódni és az ölembe kötött ki. Szét tárja kabátomat,majd mellkasomhoz bujik. Istenem ,ez a nő ki készít. Magam se tudom,hogy mit érzek iránta. Olyan aranyosan bujik hozzám. Be indítottam az autót és hazafelé vettem az irányt. Fernándá halkan zokog.
-Ne sírj,itt vagyok-mondtam ,majd puszit nyomtam a fejére. Nem soká haza is értünk. Ki mászok az autóból Fernándával az ölembe.
-Miért nem szóltál,hogy szálljak ki?-kérdezte
-Olyan édes voltál,hogy nem volt szívem-mondtam,mire halványan elmosolyodott
-Nem csak mosolygunk?-kérdeztem
-De-mondta. Be mentünk a házba,majd Fermándá ki mászott az ölemből.
-Kérsz valamit?-kérdeztem
-Nem -mondta
-Gyere ülj le a kanapéra,és meséld el mi történt-mondtam. Nem mondott semmit,csak követett a nappaliba.Le ült a kanapéra. Nagy levegőt vett,majd bele kezdet.
- 18-dik szülinapom lehetett ,mikkor ez az egész történt. Egy kicsit sokat ittam. Egy cluba mentünk fel ,és ugye,mint ünnepelt a fejembe szállt az ital.Ott találkoztam vele,beszélgetett ,meg minden. Ki mentem a clubul ,kiszellőztetni a fejem. Ott a falnak nyomot. Másodszor meg elhurcolt magával. Ebből az a lényeg,hogy,majdnem megerőszakolt - sírta el magát. Tátott szájal hallgattam végig a monológját. Oda mentem hozzá és szorosan megöleltem.
-Sajnálom-mondtam .Nem szólt semmit,csak sírt.
-Gyere menjünk a szobába-mondtam. Felállt és követett engem. Előre engedtem,hogy ne mondja,milyen udvariatlan vagyok.
-Ide - nyitottam ki az ajtót - Ott a fürdő- mutattam neki.
-Rendben- mondta- Marco adj valami ruhát- mondta
-Vedd le a ruhát és aludj abba ami alól van-vigyorogtam rá,mire csak a szemét forgatta-
-Boxer és ujjatlan felső megteszi ? -kérdeztem
-Aha,csak add ide- mondta. A kézébe adta és eltűnt a fürdőbe. Én meg átmentem a másik fürdőbe. Lezuhanyoztam és mentem is vissza. Kíváncsi vagyok a fejére mikkor meglátt boxerbe.
Ki jött a fürdőből és megkel hagyni elég jól áll rajta a ruhám. Feje elvörösödött én meg jót nevettem rajta.
-Muszáj boxerbe aludj?-kérdezte
-Aludja anélkül?-kérdeztem
-Isten ments!-mondta,majd be feküdt mellém. Fejét mellkasomra hajtotta,majd kezét a hasamra tette.
-Félek-mondta.
-Ne félj,nem fog itt senki bántani-öleltem magamhoz szorosan . Alig aludtunk valamit. Fernándá egész éjszaka sírt. Néha aludt egy kicsit,de nem sokat. Sajnálom szegény nőt.
