13.rész

Helloka itt uj rèsz. A gèpem elromlot telóról irtam. Jó olvasást ! Komizni ne felejtsetek el.



 ***MARCO REUS***

Fernándá reggel fele aludt el. Szegényt,hogy megviselte ,ez a barom érkezése. Olyan édesen alszik a mellkasomon. Unalmamban a hajával kezdtem játszani. Nem soká fel is ébredt.
-Fel ébredtél?- kérdeztem
-Aha- mondta.
- Hogy aludtál?-kérdeztem
- Elég jól-mondta,majd fel ült.
- Csináljak reggelit?-kérdeztem
-Nem,csinálok én-mondta. 
- Tudod ma be kell menj a rendőrségre- emlékeztetem, mire vissza bujt hozzám.
-Félek,hogy látni fogom!-motyogta a nyakamba.
- Nem fogod-simogattam a  hátát.
- Marco,mit vegyek fel?- nézet rám barna szemeivel.- Mert a te bokszeredbe nem mehetek-nevetett
-  Felhívom Aidiat- mondtam
-Mond meg neki,hogy sminket meg nadrágot hozzon -mondta,majd le mászott rólam.
-Oké- mondtam. Ki másztam az ágyból , majd felhívtam az említett személyt. Vissza megyek a szobába  és látom,hogy Fernándá az ágyon van végig nyúlva.
-Gyere lusti,csináljunk reggelit- veszem fel az ölemben
-De jó helyem van- mosolyog
-Meg ne szokd - nevetek
- Jó- mondta. Le tettem a konyhába,majd ki mentem a nappaliba és le vágtam magamat a tv elé.
*****
Marco elment tv-zni ,én meg neki álltam reggelit készíteni. Be nézek a hűtőbe és zöldségen ,pián, gyümölcsön kívül semmi sincs. Jézus ,ez mikkor volt utoljára vásárolni!? 
-Marco- dugom ki a fejem a konyhából. Rám kapja tekintetét.
-Igen-mondja
-Ebbe a  konyhában van valami a pián és zöldségeken kívül ?- kérdeztem
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte,majd be jött a konyhába.
-Palacsintát-mondtam
- tessék- nyitja ki az egyik szekrény ajtaját.
-Jé ,ott nem is néztem. Tej van?-kérdeztem
- Tehenet nem tartok,de ha akarod fejd meg magad- mondta nevetve ,mire a vállára csaptam
- Au, ez fájt- simogatta a vállát.
-Úgy kell neked-mondtam
- Tej az is van -mondta,majd a kezembe adta.
-Köszönöm,és nem bánnám ,ha felöltöznél-mondtam
-Zavar,hogy így járkálok előtted?-kérdezte,majd közelebb jött
-Egy cseppet-mondtam
-Akkor így járkálok előtted-mondta,majd az arcomra puszit nyomot. -Siess a palacsintával, mert éhes vagyok! -kiáltotta
-Gyere és segíts-mondtam. Nem jött válasz így neki álltam a palacsintának. 
-Segítsek?-ölelt át Marco
- Aha- mondtam. Most nagyon jól eset az ölelése. Minden szerencsétlensség  csak velem tud megtörténni.  Megcsináltam a palacsintát , Marco meg felvágta a gyümölcsöket.
-Marco, van nutella?-kérdeztem
- Drágám én csak zöldségeken  meg gyümölcsökön élek.-mondta
- Na meg pián-mondtam nevetve.
- Az is kell-mondta. 
- Drága Marco, hozol nekem nutellát?-kérdeztem
- Nem -mondta. Oda mentem hozzá és elkezdtem vele kötekedni.
- Na légyszi- simogattam az arcát.
- Ne próbálkozz,mert nem vállik be-mondta nevetve,mire a térdébe rúgtam
- Na -mondta
- Hozol?-kérdeztem
-Mit kapok?-kérdezte
-Mit szeretnél?-kérdeztem
-hm- huzogadta a szemöldökét.
- Légyszi- simogattam az arcát. Keze a derekamra tette és magához húzott.  Csak álltuk a konyha közepén egymás szemébe nézve. Ajkai közeletek az enyém felé,majd lecsapot rá. Karomat a nyaka köré fontam és magamhoz húztam. Nem tudom mi ütött belém. Nagyon jól este a csókja. Kezeivel szorosan tart .  Istenem ,de jól csókol.  Miután elváltunk ,csak vigyorgott. Biztos rák vörös a fejem.
- Most már elmegyek - vigyorgott. - Több ilyet kérek cica-kacsintott,majd felment a szobába. le ültem a tv elé és vártam,hogy jöjjön Aidia. Az emeletről lépteket hallottam. 
- Na cica mit hozzak?-kérdezte,majd le ült mellém.
- Nutellát ,de adok oda pénzt-álltam fel,de vissza húzott ,egyenesen az ölébe landoltam.
- Már megkaptam a pénz-mondta vigyorogva. 
- idióta- mondtam,majd ki másztam az öléből.
- Drágám , jön Abua is- mondta,majd elment.   Alig ülök le,a telefonom cseng. Apa hív. Remélem  nem tudja ,hogy mi van velem.
-Szia apa-szólok bele a telefonba
- Szia,kicsim jól vagy ? Nem bántott az a nyomorék?-zuditotta rám a kérdéseit.
- Jól vagyok apa, nyugodj meg. 
-Kicsim ugye nem vagy egyedül?-kérdezte
- Nem ,itt vagyok egy focistával-mondtam
-Ketten ?-kérdezte
-Igen-mondtam
-  Nem nagyon örülök neki-mondta
-Apa felnőtt vagyok!-mondtam,mire Marco lépet be az ajtón. Kérdően néz rám.
- De kicsim akkor is ,és ,  csinál veled valamit-mondta apa
- De nem csinál semmit, nyugodj meg-mondtam
- Jól van  kislányom ,ha te mondod-adta meg magát.
-Mi újság veletek?-kérdeztem
- Semmi, most is dolgozunk ,Nádja edz .-mondta - Kicsim most le teszem. Szia ,szeretlek és hiányzol.
-Én is szeretlek.-mondtam ,majd le tettem
-Apám megőrjít- mondtam 
- Miért? -kérdezte
-hagyjuk-legyintettem
- Meg se nézed mit hoztam?-kérdezte
-De , te majom-mondtam. Be mentem a konyhába és bele kukkantottam a szatyorba. Megláttam a nagy nutellás dobozkát,amit rögtön ki is kaptam. A szatyor alján volt egy csomó milka csoki.
- Csoki ! - kiáltottam fel,mire Marco elkezdet nevetni.
 - Tudtam ,hogy örülni fogsz neki.-mondta.
-Este megeszük-mondtam
-Oké,de a reggelit együk már-mondta. 
-Oké-mondtam. A csengő hangjára lettünk figyelmesek.
-Kinyitom-mondta Marco . Elment kinyitni az ajtót én meg megcsináltam a reggelit. 
A konyhába , Auba jött be.
- Jó reggelt- mosolygott.
-Neked is-mondtam
- Hogy vagy?-kérdezte
- Meg vagyok- rántottam meg a vállamat.
- Nem kell félni-simogatta meg az arcomat.
-Könnyű azt mondani- mondtam
- Jaj te -mondta. Ki ment,majd én is . Együtt meg reggeliztünk,majd be ültünk a tv elé.
-Aidia  eljössz velem vásárolni?-kérdeztem
- Én megyek veled- szólalt meg Marco.
-Miért?-kérdeztem
 -Mert-mondta 
-Jó-mondtam.  Felhúztam a lábaimat és figyeltem a többieket. Csomó érzés kavargott bennem. A legtöbb érzés a félelemről szólt. M i történik, ha megtalál? Mit fog velem csinálni? A többi érzés meg Marcorol. Mi van köztünk? Mit érzek iránta? Szerelmes vagyok bele? Istenem ,mintha az érzések ketté akarnának szakítani. De jó a többieknek, semmi gondjuk sincs.. Miért nem tudok én is nevetni? A félelemtől? Talán igen! Miért érzem magam biztonságba Marco karjai közt? Istenem segíts!  Nem szerethetek bele!!  Túl zűrös az élete! Nem hozzám való!  A nagy gondolkodásból egy kéz térített vissza a valóságba, amitől meg ijedtem. Ijedtembe  ugrottam egyet.
- Nyugi -simogatta meg a hátam Marco -Csak én vagyok- mondta.
- Jó-mondtam.
-Fer, tudod miről beszéltünk?-kérdezte Aidia. Upsz!  Miről volt vajon szó?
-Nem-mondtam
-Min törted a kis buksidat?-kérdezte Marco
-Lényegtelen -mondtam.
- Na arról van szó,hogy most elmegyünk a rendőrségre,aztán meg vásárolni. Holnap meg megyünk hajókázni-mondta 
-Hajókázni?-kérdeztem. Nincs kedvem semmihez.
-Igen-mondta. 
-  Jó-mondtam. Amint látom mennem kell. 
-Nem öltözz fel- mondta Marco. Aidia a kezembe adta a ruhákat meg a sminket. Felvettem a nadrágot,mert a drága  mást nem hozott. Marco szekrénye elé álltam és elkezdtem keresgélni. Találtam egy fehér inget.A melleim alatt megköttem,majd felvettem a szandált. Egy laza sminket csináltam és mentem is le. Aidiaék már elmentek.
-Az az ing ,olyan ismerős-mondta Marco
-A tied-mondtam.
- Ne légy már ilyen-mondta
- Menjünk-mondtam.
- Oké-mondta,majd ki nyitotta az ajtót. Be ültünk az autóba és a rendőrség felé vettük az irányt.
Idegességemben a kezemet tördeltem,mait ,Marco észre is vett. Kezeimet a mancsai közé fogta. Érintése megnyugtatott. Közelebb ültem hozzá és fejemet a vállára hajtottam. megérkeztünk a rendőrségre,ahol elmondtam,hogy mi történt régen . Utána elmentünk vásárolni. Azt a napot se ismételném meg még egyszer. Ha mentünk és le ültünk a tv elé. 
- Ne légy már ilyen-huzott magához. 
- Milyen?-kérdeztem
-Bánatos, szomorú-mondta.
-De félek.-másztam az ölébe. Fejemet a nyakába fúrtam, és elkezdtem sírni. Két kezet érzek a hátamon,ami simogat. 
-Ne félj,itt vagyok. Nem fog bántani-mondta. Felnézem rá,majd átöleltem a nyakát. Férfias illatát éreztem .Illata egyszerűen mámorító. 
- De ,ha te nem leszel itthon?-nézem fel rá.
- Jössz velem. Ne félj nem hagylak magamra!- mondta.
- Köszönöm-nyomtam puszit az arcára. Legszívesebben megcsókoltam volna,de mégse tettem. Vissza bujtam a nyakához és tovább sírtam. Fel állt ,majd fel vitt a szobába. 
-Hozzak csokit vagy palacsintát?-kérdezte
-Amit akarsz azt hozol-mondtam. Le tett az ágyra,majd le ült mellém.
-Na , ne légy ilyen. Mit hozzak?
- Hoz csokit-mondtam
-Rendben-mondtam. Ki ment ,én meg le vetem a cipőt. Fel ültem az ágyra ,és vártam ,hogy vissza jöjjön Marco. Hamar vissza jöt 3 csokival. Be mászot melèm az ágyba, .Fejemet a válára hajtottam ès ettük a csokikat. Egyikőnk se szólt egymáshoz,cs ettük a csokikat. Marco válán aludtam el..

12.rész

Új rész! 1 komi után jön az új rész! Jó olvasást!

Mikkor megláttam a képet  sírni és reszketni kezdtem. Mit akar tőlem ,már megint? Aubamayangra nézek,aki azt se tudja ,hogy mi van.

-I.. ig...igen-makogok ki egy igent.

-Kisasszony kérem nyugodjon meg-próbál nyugtatni a rendőr. A könnyeim,mint az zápor eső úgy hull. Aubamayang átölel.

-Frenanda ,mit csinált veled ez az ember?-kérdezte. A sírástól nem tudok megszólalni. Félek. Nagyon félek. 

-Kisasszony holnap jöjjön be a rendőrségre és mesélje el ,hogy mi történt. Mi erről az emberből nem tudunk semmit. Kérem még nem telefonálunk addig ne menjen haza,rendben?-kérdezte

-Igen-mondtam. A rendőr elmegy,csak mi ketten maradtunk ott. Az utcát be tölti a sírásom,a zene az nem hallatszik.

-Fer,nyugodj meg,itt vagyunk-törli meg az arcom Aubamayang

-Köszönöm-bújok hozzá. Mit akar tőlem,nem tette még tönkre az életemet? Bele gondoltam,hogy miért jött,még jobban rám tört a  sírás.Hová,és kihez megyek lakni? Erősen ölelem Aubamanaygot. Az emberek akik arra járnak,megbámulnak bennünket,de nem érdekelt. Arra eszmélek fel,hogy két kéz felemel.

-Be megyünk a cluba és rendbe hozod magad, rendben?-kérdezte

-Igen-mondtam. Átöleltem a  vállát és sírni kezdtem. 

-Mi a baj?-kérdezte Aidia,de nem tudtam megszólalni. Megtöröltem a szemem és a táskámért nyúltam. Be mentem a fürdőbe.

*******MARCO REUS********

Vissza mentem a többiekhez,de Fernándát nem láttam sehol. 

-Fernándá?-kérdeztem meg egyből

-Mosdó-mondta Aidia

-Marco menj utána-mondta Aubamayang

-Miért mi történt?-kérdeztem

-Jött egy rendőr, mutatott neki egy képet és azóta reszket meg sír-mondta

-Marco még valami-mondat Aidia

-Igen-mondtam

-Nem lehetne nálad,még az az ember kint van?-kérdezte

-De-mondtam és már szaladtam is a női mosdó felé. Be nyitok és  látom,hogy a tükör előtt áll. A háta mögé megyek,és szorosan átölelem hátúról.

-Nyugi csak én vagyok-súgom a fülébe. Megfordul,majd szorosan hozzám bujik és elkezd zokogni.Olyan szorosan még nő sose bujt hozzám. Érzem ahogy csúszik lefele. Kezemet a combjára helyezem és felemelem. Lábait rögtön derekam köré fonja. 

-Mond miért velem történik ez ? Nem bántott még elégé?-kérdezte sírva.

-Mi történt,hogy ennyire megviselt?-emeltem fel az állát.

-Majd elmondom,mert bárki bejöhet.-mondta. Ki mászott ölelésemből és a tükör felé fordult. Ujjból átöleltem. Le mosta az elmosódott sminkjét,majd ujjat kent magára. Ezt sose értetem a nőknél. Miért kennek magukra ezt a szart?.

-Fer,menjünk haza,vagy még maradjunk?-kérdeztem

-Menjünk haza-mondta

-Rendben-mondtam.-Ne félj az,az ember nem fog bántani téged-mondtam. Vissza mentünk a többiekhez.

-Srácok,mi elmentünk,majd írok-mondtam. 

-Oké,sziasztok-köszöntek. Fernándá intett egyet,majd elindult kifele. Be ültünk az autóba. Arra lettem figyelmes,hogy Fernándá elkezd mozgolódni és az ölembe kötött ki. Szét tárja kabátomat,majd mellkasomhoz bujik. Istenem ,ez a nő ki készít. Magam se tudom,hogy mit érzek iránta. Olyan aranyosan bujik hozzám. Be indítottam az autót és hazafelé vettem az irányt. Fernándá halkan zokog. 

-Ne sírj,itt vagyok-mondtam ,majd puszit nyomtam a fejére. Nem soká haza is értünk. Ki mászok az autóból Fernándával az ölembe. 

-Miért nem szóltál,hogy szálljak ki?-kérdezte

-Olyan édes voltál,hogy nem volt szívem-mondtam,mire halványan elmosolyodott

-Nem csak mosolygunk?-kérdeztem

-De-mondta. Be mentünk a házba,majd Fermándá ki mászott az ölemből. 

-Kérsz valamit?-kérdeztem

-Nem -mondta

-Gyere ülj le a kanapéra,és meséld el mi történt-mondtam. Nem mondott semmit,csak követett a nappaliba.Le ült a kanapéra. Nagy levegőt vett,majd bele kezdet.

- 18-dik szülinapom lehetett ,mikkor ez az egész történt. Egy kicsit sokat ittam. Egy cluba mentünk fel ,és ugye,mint ünnepelt a fejembe szállt az ital.Ott találkoztam vele,beszélgetett ,meg minden. Ki mentem a clubul ,kiszellőztetni a fejem. Ott a falnak nyomot. Másodszor meg elhurcolt magával. Ebből az a lényeg,hogy,majdnem megerőszakolt - sírta el magát. Tátott szájal hallgattam végig a monológját. Oda mentem hozzá és szorosan megöleltem.

-Sajnálom-mondtam .Nem szólt semmit,csak sírt. 

-Gyere menjünk a szobába-mondtam. Felállt és követett engem. Előre engedtem,hogy ne mondja,milyen udvariatlan vagyok. 

-Ide - nyitottam ki az ajtót  - Ott a fürdő- mutattam neki.

-Rendben- mondta- Marco adj valami ruhát- mondta

-Vedd le a ruhát és aludj abba ami alól van-vigyorogtam rá,mire csak a szemét forgatta-

-Boxer és ujjatlan felső megteszi ? -kérdeztem

-Aha,csak add ide- mondta. A kézébe adta és eltűnt a fürdőbe. Én meg átmentem a másik fürdőbe. Lezuhanyoztam és mentem is vissza. Kíváncsi vagyok a fejére mikkor meglátt boxerbe. 

 Ki jött a fürdőből és  megkel hagyni elég jól áll rajta a ruhám. Feje elvörösödött én meg jót nevettem rajta.

-Muszáj boxerbe aludj?-kérdezte

-Aludja anélkül?-kérdeztem

-Isten ments!-mondta,majd be feküdt mellém. Fejét mellkasomra hajtotta,majd kezét a hasamra tette.

-Félek-mondta.

-Ne félj,nem fog itt senki bántani-öleltem magamhoz szorosan . Alig aludtunk valamit. Fernándá egész éjszaka sírt. Néha aludt egy kicsit,de nem sokat. Sajnálom szegény nőt.